Gyászolunk

Pugnerné Kereki Ágnes francia-magyar-orosz szakos tanárnő, szeretett kolléganőnk 2017. június 12-én hosszantartó súlyos betegség után elhunyt.

Kedves emléke örökké a szívünkben él!

 

Pugnerné Kereki Ágnes (1962. január 21 – 2017. június 12.)

Pugnerné Kereki Ágnes tanárnő 55 évet élt.

„Hordta, míg bírta, terheit az ág,
De egy délután megadta magát.
Oly halkan, oly alázatosan tört le,
ahogy fáradt anyák esnek a földbe.”

A kétgyermekes édesanya Pugnerné Kereki Ágnes tanárnő 2001 óta dolgozott a Varga Katalin Gimnáziumban. A francia – magyar – orosz szakos tanárnő leányai, Szilvia és Zsuzsanna a Varga Katalin Gimnáziumban érettségiztek. A férj – Pugner Sándor – mindig szeretett vendég volt a tablóbálokon, dolgozói kirándulásokon, iskolai rendezvényeken. A Pugner család rengeteg szállal kötődött a gimnáziumhoz és mindenki láthatta, hogy a család, egy igazán szép család, külső és belső értelemben egyaránt. A családi szépséget, a családi harmóniát azonban nem adják ingyen, azért az édesanyának nagyon keményen meg kellett dolgoznia!

Pugnerné Kereki Ágnes tanárnő az iskolában is nagy munkabírású volt. Tanította a francia nyelvet, a magyar nyelv és irodalmat, osztályfőnök volt és vezette a magyar munkaközösséget. Vidám, kiegyensúlyozott egyéniségével könnyen teremtett kapcsolatot a diákokkal és a kollégákkal, a nemzetközi kapcsolatok ápolásánál is mindig lehetett rá számítani. Tanárnő fontosnak tartotta az önképzést. Elvégezte a közoktatási vezetőképző szakot, az etika tantárgy tanítására jogosító oklevelet szerzett, a magyar nyelv és irodalom tantárgy szaktanácsadója lett.

Pedagógiai hitvallása határozott és kifinomult volt. Elmondása szerint a tanári pesszimizmus már gyermekkora óta mélyen elszomorította, ezért ő mindig optimistán és kedélyesen közelített tanítványaihoz. Életöröme, lelkesedése határtalan volt.

Két évvel ezelőtt – szintre napra pontosan – döbbenetes erővel csapott le rá a betegség. Mindannyian megijedtünk, de bíztunk abban, hogy szeretetteljes családi környezetében lesz esélye a felépülésre. A családtagok mellett Pintérné Antal Irén, Kovácsné Boross Zsuzsanna és más kollégáim is többször meglátogatták. Amikor tavaly a nőnapon felkerestem és átadtam neki a nőnapi ajándékomat, két boldogság is ért. Nagy örömömre tanárnő otthonában találkoztam két kedves tanítványával, másrészt megtudtam, hogy tanárnő betegsége ellenére olyan dologgal foglalkozik, amire egyébként a munka mellett nem lenne lehetősége. Francia irodalmat olvas, ahogyan már nagyon régen szeretett volna.

Egy évvel később sajnos kiderült, nincs reális esély arra, hogy újra tanítson a Varga Katalin Gimnáziumban. A kegyetlen sors kitűzte a célt: méltósággal viselni a betegségét és minél több időt eltölteni szeretteivel: férjével, gyermekeivel, unokájával. Pugnerné Kereki Ágnes tanárnő utolsó útján mint születéskor, vele volt, mellette volt az édesanyja is.

Kedves Tanárnő, Kedves Ági!
A gyász pillanatában nagyon nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, és nagyon nehéz értékelni egy életút súlyát, értelmét. Az azonban bizonyos, hogy a kedves, vidám, mosolygós tanárnő – Pugnerné Kereki Ágnes – nagy ajándéka volt a mi életünknek. Életének az volt az egyik nyilvánvaló és elvitathatatlan értelme – mint akármelyikünk életének – hogy velünk volt. Az, hogy együtt élhettük a napjainkat. Az, hogy társunk volt az úton, amin jártunk.

Drága Ági! Köszönjük ezt a közös utazást! Emléked örökre megőrizzük! Nyugodj békében!